Végre egy gyönyörű napsütéses délután.

Ráadásul szombat!

Nem mintha jelentősége lenne. Ha az ember békében van önmagával egy közönséges csütörtök is lehet ünnep, ha nincs, a

legvártabb hétvégi esemény is lehet fakó és rosszkedvű.

Szóval, gyönyörű napsütés és „minthabéke" a lélekben. Olyannyira, hogy vicceske kedvemben előveszem a gyermekkori otthonom

kincskutatásának egyik zsákmányát, mifelénk csak "lenonki-nak" nevezett, napszemüveget. Retro a javából!

Ilyen napon abszolút szabadság fíling száguldozni autóval, régi napszemüvegben különösképpen. "Tökiggáz" zenével - az idén

először - teljesen letekert ablakkal, még ha csak a közeli Spárhoz és hétvégi bevásárlás okán!

Az ember abból főz, ugyebár amire telik, meg abból csinál hangulatot, amiből akar…

A jó idő nem csak a füvet festi egyre zöldebbre, hanem a kerteket is egyre színesebbre.

És nem csak a rügyeket csalogatja elő, hanem a tavasz legmegbízhatóbb hírnökét, a hajléktalan Sanyit is.

Széles mosollyal és laza kézmozdulattal köszöntjük egymást.

Tudom, csak kijövet fog megszólítani és kíváncsian várom, vajon a hosszú tél ismét elfeledtette vele, hogy tegeződünk.

Ha igen, akkor lassan hagyománnyá válik a tavaszi ’újrapertuzás’.

A bolti „mitvegyek, mitfőzzek, miretelik épp most" kicsit elnyomják a napsütés-szabadság-holiday hangulatot.

Nem sokáig…  Egy ideje túl vagyok azon, miből csináljak nagyobb gondot a kelleténél.

A vásárlás már rég nem tartozik közéjük.

Nem telik el húsz perc (amiből tízet a szalámis pult sajátít ki magának) és araszolok kifelé a sok pénzért alig megpakolt kosárral.

- Húha! A szemüvege nagyon ott van! Tetszik magán!

Felkapom a fejem… Hát persze! A torzom-borz szakáll sem tudja teljesen eltakarni a jókedvű füligérőt. Visszavigyorgok,

majd hivatalos arcot öltök magamra.

- Köszönöm Sándor! – és nyúlok is a zsebembe aprópénzért. Sanyi a homlokára csap.

- Így tegezve még jobban tetszel ebben a szemüvegben…

Szerettem Lennont... de az az őrült barom, aki lelőtte(!!!)…ááá…csak kerülne a kezeim közé... - egy pillanatra elhallgat. -

És most? Hazafelé veszed az irányt? - kérdezi. Sokatmondóan ránézek. Követ és megvárja, míg beülök a kocsiba és letekerem az

ablakot.

Már-már fordul visszafelé a kissé meggörnyedt alakja, amikor megszólalok. Talán nem is neki szánom a halk megjegyzést.

- Tavasz van Sanyi!… És talán egyszer haza is találok…Bekapcsolom a rádiót.

Mily' véletlen, épp John Lennon szól belőle...